Imbolc – a megtisztulás ünnepe

Február első napján tartják a wicca vallás követői Imbolc ünnepét.
 

Az Imbolc (vagy másként: imbolg, óimelc) a kelta nyelvi-kulturális kör egyik ünnepe, mely a Gergely-naptár szerinti február 1-jét megelőző nap sötétedésekor kezdődik. Ez az ünnep a legtöbb kelta népnél megtalálható volt, de leginkább az ír kultúrában meghonosodott hagyományokról vannak információink. Az Imbolc a tél végét, a tavasz jövetelét jelképezi, hiszen pont „félidőben” található a kelta újévet jelentő Samhain és a nyár kezdetét jelző Beltane között.

 

 


Eredetéről többféle elképzelés is létezik. Korai történetírók (Cormac mac Cuilennáin) a természet változásához kötötték a hagyomány kialakulását: ebben az időszakban adtak a szűkös tél után először tejet a juhok. Ez azért jeles „esemény”, mert a kemény tél folyamán a többnyire a természetre utalt népek az évszak beállta előtt felhalmozott élelmiszerkészletekből voltak kénytelenek gazdálkodni. A juhtej pedig közismerten magas tápértékű, zsíros tej, így a szűkösség végét is jelentette az, ha az asztalra juhtej került. Természetesen nem elhanyagolandó tény, hogy ha juhtej van, akkor kisbárány is. Így a juhok ellése a megújulás, termékenység jelképeként is felfogható. Erre a hagyományra utal az óimelc („anyajuhok teje”) alakváltozata az ünnep nevének.

Az imbolcot régtől fogva Brigit istennőhöz társították, aki a költészetet, a kovácsmesterséget, gyógyítást pártfogolja, de emellett a tűz istennője is. A korai hagyományokban jellemző volt az örömtüzek gyújtása is, illetve a tűzhelyeket ezen a napon kitakarították és új tüzet gyújtottak benne, az ágsöprű pedig a bejárati ajtó mellett kapott helyet, annak jeleként,, hogy a régit kisöpörték és üdvözlik az újat.
A Nap újjászületésének tisztelegve minden szobába meggyújtott gyertyákat helyeznek.
A hagyomány szerint ez a nap előnyös továbbá a jövendőmondásra, valamint az időjóslásra.
A későbbi hagyományokban, a kereszténység elterjedése után, Brigit keresztény megfelelője, Kildare-i Szent Brigitta (a pásztorkodás, termékenység védőszentje) lett az ünnep jelképe. Írországban február 1. Kildare-i Szent Brigid ünnepnapja is. A kereszténység elterjedésével a pogány hagyományok nagy része eltűnt az ünnepből, azonban a földvallások például a wicca huszadik századi (újra) elterjedésével ezek a szertartások modern formában ugyan, de újra népszerűek.

Forrás: Galaktika.

Képek: Pinterest.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.