Betegségek lelki háttere: rövidlátás

Orvosi neve: myopia.
 
Testi szint: szem (belátási készség, átlátás, a lélek tükre és ablaka). 
 
Tüneti szint: a fiatalok tipikus zavara, akik hajlamosak arra, hogy csak saját szűk környezetüket lássák meg; nincs meg a kellő látótér; a nagy igényekhez szűk látókör társul; „nem látjuk a fától az erdőt”: „nagy fába vágjuk a fejszénket”; erős szubjektivitás, „mindent a saját szemüvegünkön keresztül látunk”, „nem látunk tovább az orrunknál”, egocentrizmus; hiányzó önismeret, emiatt egyre közelebb kerül az éles látás fókuszpontja; vonakodunk attól, hogy olyannak lássuk a világot, amilyen: homályos világkép; a távoli dolgok éles kontúrjai elmosódnak, a valóság csalóka félreismerése; minden (túl) közel kerül hozzánk; közelünkbe rángatjuk a dolgokat, mert félünk, hogy különben elszalasztunk valamit (a becsvágyó ember tipikusan szemüveges); a gondolkodás túlhangsúlyozása, az érzések elhanyagolása: a test úgy korrigál, hogy korlátozza a látást (= gondolkodás, megismerés); félelem az élettől, elfojtott félelmek, dührohamok; inkább könyvek mögé bújunk, mintsem helytálljunk az életben; tipikus értelmiségi tünet, szemlencsékkel védjük magunkat a világtól; egy üveglapot = védőpajzsot helyezünk önmagunk és a (veszélyes) világ közé.
 
Feldolgozás: koncentráljunk a legközelebb található dolgokra; a távoli kiszorul látókörünkből: ahelyett hogy idealisztikus elméleteket gyártanánk a világ megmentéséhez, oldjuk meg saját életkörnyezetünk nyomasztó problémáit; tekintsük saját látókörünket feladatnak: tanuljunk meg mértéket tartani; legyünk a világ (saját világunk) közepe, és tanuljunk meg innen, a középpontból kifelé tekinteni, a történéseket felismerni és megérteni; alakítsuk a világot olyanná, amilyennek látni szeretnénk; használjuk ki a fiatalság fürge idealizmusát, ami a konkrét, kézenfekvő feladatoknál nagyon is beválik; kérdezzük meg magunktól, mi is az, amit nem szeretnénk meglátni; „töröljük ki a csipát a szemünkből”; ítéljük meg szelídebben és elnézőbben távoli környezetünket (használjuk fel a kontúrok elmosódottságát); vizsgáljuk kritikus szemmel saját stréberségünket; az ellenpólus: tanuljunk meg távolabb látni az orrunk hegyénél; ne vonatkoztassunk mindent magunkra, egészséges távolból szemléljük a dolgokat. 
 
Feloldás: tartsunk megfelelő távolságot magunktól és a világtól; lássuk magunkat őszintén és reálisan (a világban); témáinkat és problémáinkat engedjük (közel) magunkhoz; fogadjuk el a közelséget; a belátás és éleslátás gyakorlása önismerethez vezet; legyünk szelídek a külvilág megítélésében, kapjon teret életünkben az érzelmi oldal is. 
 
Ősprincípium: Nap/Hold.
 
Forrás: Ruediger Dahlke: Betegség, mint szimbólum.
 
Kép: Pixabay.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.