Az Idős Asszony szavai: túlérzékenység és dráma

“Az érzékenység szükségszerű. De ki számít túlérzékenynek? Általában azok az emberek túlérzékenyek, akik a múltban élnek. Beleragadunk a múltban elszenvedett traumákba, drámázunk, habot okádunk, vergődünk az önsajnálat mocsarában.

És ha úgy érezzük, nem kapjuk meg másoktól is a sajnálatot, az élet beszűkül a túlzott kényelembe, a kinti világ pedig a harag, a félelem és a pánik mezőjévé válik, mert mindent túlreagálunk. Természetesen ebben az állapotban azt gondoljuk, hogy viselkedésünk, gondolkodásunk teljes mértékben indokolt. A szegényén-szindróma jelei. Az önsajnálat érzése pedig addiktív, mert általa sikerül kisajtolnunk a figyelmet és azt, hogy a felelősséget áthárítsuk. Ám elkezdjük vonzani azokat az embereket is, akik ugyanígy viselkednek, mint mi; ez pedig felerősíti ezt az önpusztító energiát.

Felnőtt emberek vagyunk. Az a feladatunk, hogy meggyógyítsuk magunkat, jelöljünk ki célokat, lépjünk ki a posványból, növeljük öntudatunkat és felelősséget vállaljunk életünkért. Csak a gyermekek követelik ki a figyelmet hisztériával. Te gyerek vagy? Nem. Felnőtt, érett ember vagy. Ennek megfelelően kell gondolkodnod és cselekedned. Meg lesz oldva a problémád, ha drámázol, hisztizel és az energia-trutymódat másra ontod? Nem. Beszélj a bizalmasaiddal a problémkról, de ne vedd őket túl komolyan. Úgy még nem volt, hogy ne lett volna sehogy. Bármekkora közhely leányom, ezt jegyezd meg. Kiveszi a szelet a problémád vitorláiból. Sajnálkozás, siránkozás helyett inkább a megoldások keresésébe fektesd energiáidat. Minden megoldódik előbb vagy utóbb, mert aminek eleje van, annak vége is.”

Humberto Braga nyomán.

Kép: Pinterest.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.