Az Idős Asszony szavai: tánc az árnyékkal

Egy holdfény nélküli éjszakán a tűz melege mellett így szólt hozzám az Idős Asszony:

“Tudod leányom, a világ, amelyben élünk, tele van maszkokkal és téveszmékkel. Azt a hitet ültették el lelkünkben, hogy értékes energiánkat arra pazaroljuk, hogy fátylat vonjunk magunk elé, hogy még véletlenül se látszódjék az, ami alatta van. ​Ám mindannyiunknak van árnyoldala. És ez bennünk lakozik. Mindannyiunk szeme mögött vannak olyan dolgok, amelyeket mások nem látnak. Minden egyes embernek, aki itt él a Földön.

Amikor úgy érezzük, hogy igenis képesek vagyunk megítélni egy másikat, az nem más, mint illúzió. Hogyan is ítélhetnénk meg olyasvalakit, akinek nem láthatjuk a belső harcait? Ők is táncot járnak az árnyékaikkal. Nem lehet mindenki egy szinten. Ezért, ha azt látjuk, hogy valaki elveszett, ítélkezés helyett inkább segíteni kell őt. Ezzel nemcsak őt emeled, hanem magadat is, gyermekem. Nincs két egyforma élet, élettapasztalat, élethelyzet. Ebből következik, hogy amit az egyikünk könnyedén átvészel, az mást megsemmisíthet. Így kijelenthetjük, hogy az árnyoldalainkat nem lehet mértékegységekben mérni. Minél többet ítélkezünk, annál több bűntudatot és szégyent gerjesztünk, ez pedig több árnyékot szül. Ördögi kör. Az árnyoldalainkat nem kell szégyellni. Ezek is mi vagyunk. Hozzánk tartoznak. És mindenkiben ott vannak. Minden egyes emberben! Egyetlen fegyver maradt a kezünkben: a szeretet.”

Kép: Pinterest.

Ara Campbell írása nyomán.

One thought on “Az Idős Asszony szavai: tánc az árnyékkal

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.