Az Idős Asszony szavai: ha eljön a sötétség…

A nyári estén az Idős Asszony ismét mesélni kezdett:

“Gyermekem, mindannyian elidőzünk olykor a sötétségben. Nem számít, hogy ezt megelőzően milyen utat jártál, néha a sötétben találjuk magunkat. Arra tanítottak minket, hogy ezt nyomjuk el, lényünk ezen részét sutba vágjuk. Ebben a világban, ahol a fényt ünneplik, az árnyékos oldalt megvetik elítélik. Holott ez is hozzánk tartozik!

A sötétség nem feltétlenül rossz. Lehet komoly tanulás helye is, ahol elmerülünk a mélységekben, rejtett titkokban, amelyeket megpróbáltunk elnyomni, megfullasztani. Itt tároljuk eldugva azon “méltatlan” dolgokat, amelyeket nem mutatunk a társadalom felé, hiszen ha ezt tennénk, csak ítélkezést kapnánk. Miközben persze, az ő pincéjük is tele van sötét titkokkal…

Ez az oldal is hozzánk tartozik. Ahol a Nap és a Hold felkel, az is mi vagyunk. A világ dualitásokra épül, és ennek egyik legősibb analógiája a világosság és a sötétség. Ahol fény van, ott árnyék is, és fordítva, leányom. Az egyensúlyt pedig sem az egyik, sem a másik szélsőségben nem lehet megtalálni. Ezért nem szabad szégyellni, ha alámerülünk árnyékos oldalunk labirintusaiban. Olykor pont itt találod meg, amit keresel, sőt, bizonyos probémákra még a megoldás is itt létezik – ha mered vállalni, hogy szembenézel ezzel az oldallal is…

A sötét oldal nem azt jelenti, hogy rossz ember vagy. Hanem csak azt, hogy ember vagy! Ennyire egyszerű. Az, hogy mennyi időt töltünk eme sötét helyen, változó. Van, aki hamar visszatér, van, akinek segítő kezet kell nyújtani. És ha Te már újra a fényben vagy, ítélkezés helyett segíts annak, aki még a sötétben van!”

Ara Campbell nyomán. Kép: Pinterest.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.