A megszentelt vér

Többször szó esett az oldalon a női ciklusról, a női teremtő erőről. Egyre több nő igényli, hogy jobban megismerje ciklusa és teste működését, feloldva ezáltal sok éves, akár generációkig visszavezethető, a nőiséget ért traumákat. Nem mellesleg jó pár vallás rátenyerelt a témára, kijelentve, hogy a menstruáló nő tisztátalan, undorító, fúúúj.

 

Vegyük például a premenstruációs szindrómát, amely a fogamzóképes korban lévő nők 70-75%-át érinti. Riasztó adat, igaz? A tünetek igen változatosak lehetnek, kezdve a pár pattanástól a hangulatzavarokon át a hányásig fokozódó görcsökkel. Ahogy egy korábbi írásomban is olvasható:

 

“Itt az ideje, hogy felébredjünk és emlékezzünk arra, kik is vagyunk valójában. Vedd le az álarcod! Nő-véreim, mi szorosan kapcsolódunk a Természethez a legigazabb formánkban, a Természet tükröződései vagyunk, és Gaia lányai. Varázslatból vagyunk. E társadalom évezredek óta kényszerít minket a félelem és szégyen állapotába, alacsonyabb tudatszintre. Nem véletlen, hogy ennyi nő küszködik nőgyógyászati betegségekkel, meddőséggel, depresszióval. Itt van tehát ideje az ébredésnek! A Földanyához és a Holdhoz való kapcsolódás régebben nem egy alternatív vagy elvont és fura dolog volt, hanem a legtermészetesebb érzés. Így élték meg nők a női minőséget. A női minőség volt a legszentebb minőség. A havi vérzés, a terhesség, a születés ünnep volt. Aztán egyszer csak jött egy rendszer, amikor a nőnek szégyenkeznie kellett nőisége, menstruációja, szexualitása miatt.

 

 

Egyszeriben undorító lett a vér, a szexualitás bűn, a szülést pedig ledegradálták az állatok elléséhez hasonlítva. A szülő nő sokszor egyedül volt, magára utalva, a sötét erdő mélyén hozta világra gyermekét. Ezután jött a sötét középkor, amikor a Földanyához, a Holdhoz kötődő nőt boszorkánynak bélyegezték és máglyára küldték. És bár ma már nincs boszorkányüldözés, a fájdalmas maradványok itt vannak a mai kor nőinek méhében – PMS, endometriózis, mióma, gyulladások, ciszták és daganatok és meddőség formájában.”

 

Premenstruációs szindróma kínozza a nőket, miközben ez egy ünnep kell(ene), hogy legyen! Ahogyan régen is az volt. Amikor egy lány elkezd menstruálni, kiszakad a lineáris létből a ciklikusságba. A női test minden hónapban gyönyörűen szimbolizálja a halált és az újjászületést, ez egy misztikus utazás, melynek során a legmélyebb énünkkel kapcsolódunk, a vér pedig az az elixír, amellyel életet adunk – nemcsak születendő gyermekét táplálja vele a terhes asszony, de benne van minden, ami Te vagy: a DNS-ed, az energetikád – és az Univerzum ereje.

 

 

Ha felismered mindezt és nem nyűgként tekintesz közeledő menzeszedre, hanem egy ünnepként, máris kapcsolódsz a legszentebb női minőséghez, a valódi eredetedhez. Mindjárt nem egy undorító, szindrómának bélyegzett dologként tekintesz vérzésedre, hanem egy olyan dologra, amely maga az ÉLET. 

 

Sajnos sok családban még ma is tabuként kezelik ezt a dolgot, így a pubertáskort elérő kislány vajmi kevés információhoz jut -jó esetben az édesanyjától, rosszabb esetben az iskolatársaitól, akik tévinfókkal csak összezavarják-, vagy egyáltalán nem készítik fel arra, hogy élete hamarosan megváltozik és biológiai értelemben már nem gyermek többé, hanem nő. Nagyon nem szoktam személyes sztorikat mesélni, de úgy érzem, ez most ide kívánkozik. Néhány hónappal a 12. születésnapom előtt, 1997 augusztusában jött meg az első menzeszem. A szüleimmel, különösen az állandó hangulatváltozásoktól szenvedő Édesanyámmal nem voltam túl bizalmas viszonyban. Nem mondtam el senkinek, hogy már menstruálok. A tampont, betétet rendszerint Édesanyámtól vagy a nővéremtől loptam. Irigyeltem azokat a barátnőimet, akik azt mondták, édesanyjukkal, szüleikkel ezt is meg tudják beszélni. Végül két évvel később, 14 éves koromban fedtem fel titkomat Édesanyám előtt, de azt hazudtam, hogy akkor jött meg először. Ahogy nőttem, egyre inkább erősödtek a PMS-es tünetek: a pattanások annyira nem érdekeltek, de a hangulatváltozásaim, a görcsök rányomták bélyegüket az iskolai teljesítményemre és még sok egyéb dologra. Néhány éve jutottam el oda, hogy azt mondjam: ELÉG. 

 

A női test egy templom, és az anyaméh az oltár, a szerelem és az élet megfoganásának az oltára. A vérzés pedig a mágia ideje.

 

Képek: Pinterest.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.